Dr. Molnár Kata írása
Budapest, 2014. június 7.
Budapest, 2014. június 7.
Fotó: OKDEpress
Pár napja az Országos Kriminalisztikai és Detektív Egyesület Detektív Nyílt Műhelyében tartottam egy előadást „Biztonság, bűnmegelőzés… kommunikáció” címmel. Az OKDE ugyanis a következő időszakban a bűnmegelőzés terén is szeretne a nagyobb nyilvánosság elé állni, s keresi a módját annak, hogyan tehetné ezt minél hatékonyabban. Ezért két fő témát érintettem. Az egyik az a közelmúltban egy rendészeti tudományos pályázaton második helyezést elért dolgozatban feltett kérdés, hogy mitől hatékony egy-egy bűnmegelőzési módszer, illetve lehet-e bármelyikre is azt mondani, hogy az a leghatékonyabb. A szerző a rendőrségi bűnmegelőzés terén meglehetősen tapasztalt Medve Judit, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Alosztályának vezetője, akinek díjnyertes pályaműve hamarosan a Magyar Rendészetben is megjelenik majd. Érdemes odafigyelni a példákkal gazdagon illusztrált megállapításaira, gondolataira, mert sokat tanulhat belőle a szakma.
A másik téma, amiről beszéltem, a bűnmegelőzés egy innovatív és hosszú távon is ígéretesen hatékony módszere, az ún. Police Café, aminek a magyarországi próbajárata múlt héten Pécsett futotta meg első körét. Erről az előző, pár napja megosztott blogbejegyzésemben írtam részletesen.
Ehhez kívánkozik most az a sorminta, aminek apropóját az OKDE-előadás egyik hallgatója, a sokak által csak Charlie-ként emlegetett, kedves anekdotázásairól híres kolléga hozzászólása adta. A történet 1989-ből, vagy ahogy a mesélő nevezi: a törvényesség hajnaláról való, amikor még fiatal, aktív rendőrként az Országos Rendőr-főkapitányság akkor Deák téri épületében szolgált.
A kapuban állt egyenruhában, amikor megszólította őt a Dél-Afrikai Köztársaság akkor turistaként Magyarországon vendégeskedő rendőrfőnöke, felmutatván az IPA-igazolványát, hogy szeretne találkozni egy IPA-taggal, és arra is kíváncsi, hogy néz ki nálunk egy rendőrségi épület. Az IPA (Nemzetközi Rendőr Szervezet) nevét akkoriban csak kevesen ismerték mifelénk, de a rendőrfőnök szerencséjére Charlie már akkor tag volt. A fekete rövidnadrágos, pólós turistát bekísérte hát az épületbe, s jelentette a főnökének a látogatót. Kis furcsálkodás után a dél-afrikai kolléga kétségtelen bizonyítékokkal igazolta magát, s Charlie közvetítésével elkalauzolták az épületben. Ennek első lépéseként leültették az osztályvezető irodájában, s kérdezték, megkínálhatják-e valamivel. Mire ő: – Igen, köszönöm, egy Police café-t kérek. A kérdő, csodálkozó tekintetekből azonnal megértette, hogy ezt errefelé nyilván nem ismerik, tehát máris készségesen közölte a megfejtést: – Ez nálunk azt jelenti: egy pohár kávéban egy pohár rum. Nagy nevetés támadt, s a fáma szerint el is fogyasztották, természetesen a szolgálati hely elhagyása után, ahogyan azt a szabályok engedték. A dél-afrikai rendőrfőnök meghívására egy magyar delegáció pár év elteltével viszonozta a látogatást.
A másik téma, amiről beszéltem, a bűnmegelőzés egy innovatív és hosszú távon is ígéretesen hatékony módszere, az ún. Police Café, aminek a magyarországi próbajárata múlt héten Pécsett futotta meg első körét. Erről az előző, pár napja megosztott blogbejegyzésemben írtam részletesen.
Ehhez kívánkozik most az a sorminta, aminek apropóját az OKDE-előadás egyik hallgatója, a sokak által csak Charlie-ként emlegetett, kedves anekdotázásairól híres kolléga hozzászólása adta. A történet 1989-ből, vagy ahogy a mesélő nevezi: a törvényesség hajnaláról való, amikor még fiatal, aktív rendőrként az Országos Rendőr-főkapitányság akkor Deák téri épületében szolgált.
A kapuban állt egyenruhában, amikor megszólította őt a Dél-Afrikai Köztársaság akkor turistaként Magyarországon vendégeskedő rendőrfőnöke, felmutatván az IPA-igazolványát, hogy szeretne találkozni egy IPA-taggal, és arra is kíváncsi, hogy néz ki nálunk egy rendőrségi épület. Az IPA (Nemzetközi Rendőr Szervezet) nevét akkoriban csak kevesen ismerték mifelénk, de a rendőrfőnök szerencséjére Charlie már akkor tag volt. A fekete rövidnadrágos, pólós turistát bekísérte hát az épületbe, s jelentette a főnökének a látogatót. Kis furcsálkodás után a dél-afrikai kolléga kétségtelen bizonyítékokkal igazolta magát, s Charlie közvetítésével elkalauzolták az épületben. Ennek első lépéseként leültették az osztályvezető irodájában, s kérdezték, megkínálhatják-e valamivel. Mire ő: – Igen, köszönöm, egy Police café-t kérek. A kérdő, csodálkozó tekintetekből azonnal megértette, hogy ezt errefelé nyilván nem ismerik, tehát máris készségesen közölte a megfejtést: – Ez nálunk azt jelenti: egy pohár kávéban egy pohár rum. Nagy nevetés támadt, s a fáma szerint el is fogyasztották, természetesen a szolgálati hely elhagyása után, ahogyan azt a szabályok engedték. A dél-afrikai rendőrfőnök meghívására egy magyar delegáció pár év elteltével viszonozta a látogatást.