Budapest, 2014. december 07.
Közeleg a karácsony, de előtte a hónap elején még ott van minden gyerek, talán sok felnőtt kedvence is a várva várt Télapó. A Télapó vagy nevezzük Mikulásnak, tulajdonképpen mindegy is miként, hiszen a lényeg nem a névben, hanem abban a mögöttes megbújó értékben rejlik, amit magával hoz puttonyában. Még a csintalan gyerkőc is jó akar lenni, legalább arra az estére, hogy jusson neki is a zsákból, és ősszakállú ne csak virgácsot, hanem ajándékot is adjon számára. Ilyenkor minden gyerek nagyon izgatott, várakozásokkal teli. Nem volt ez másként az OKDE Télapó ünnepségén sem. A gyermekek számára hosszúnak tűnő várakozás után, no, igen, mert ugye ilyesfajta ünnepségeken váratni a gyerekeket nem éppen a legszerencsésebb dolog, még, ha az csak pár perc is, szóval végre megérkezett a nagyszakállú, igazán és tényleg nagyon Télapó. Ami a szülők büszkeségét még fokozta is, az pont az, hogy a Télapó ez esetben tényleg a sajátunk volt, hiszen Egyesületünk, az OKDE Télapója, Mikulása volt ő, akik gyermekeink, unkáink számára elhozta azt az önfeledt és boldog időt, amire annyira vártak a kicsik már oly régen. Télapó (Krázsik József) nem húzta az időt, sorba szólította a gyerekeket, adta az ajándékot, beszélgetett, szavaltatott. Volt csemete, aki verset mondod, volt, aki énekelt, persze volt olyan is, aki a korábbi kakaó- és forró csoki bár nyomait száján, büszkén mutatva, mosolyogva, ünnepelt. Egy igazi nagycsaláddá kovácsolódott tagság, gyermekei, unokái, családtagjai ünnepelték együtt Télapót, a mi OKDE Télapónkat.
Fotó: OKDEpress