Egyesületünk
Az Országos Kriminalisztikai és Detektív Egyesület a kriminalisták közösségi szakmai érdekképviseleteként jött létre. Az egyesület megalakulását számos szakmai műhelybeszélgetés előzte meg, melyek kiemelt témája volt a magánbiztonság hazai helyzetének elemzése a rendszerváltástól napjainkig, figyelemmel a magánynyomozói területekre, kitekintés Európára és a Tengerentúlra az ott zajló kriminalisztikát érintő folyamatokra, kiértékelve a jelentős nemzetközi szakmai szervezetek eredményeit, céljait, összevetve azt az OKDE alapítóinak elképzelésével.
Hazánkban a rendszerváltás óta eltelt közel 30 év alatt folyamatosan bővülő problémákkal kellett szembenéznie a magánbiztonsági ágazatnak, ezen belül is a magánnyomozásnak. Az ágazat szereplőinek folyamatosan jelentkező problémáira értékelhető érdemi válasz mindeddig nem érkezett.
Magyarország Uniós csatlakozását követően számos területen, így a magánbiztonságban is sok lehetőség nyílt meg a szakma képviselői számára, mely lehetőségek egyben követelményeket is támasztottak. Ezeknek az egyre összetettebbé váló kihívásoknak kíván az OKDE megfelelni, segítséget nyújtani e szakma művelői számára. Az alapítók a szervezet legfontosabb céljai közé sorolták a Magyarországon, valamint külföldön élő, tevékenykedő magyar kriminalisztikai szakemberek számára a szakmai érdekképviseletet, valamint a szakmát művelők speciális ismereteinek szélesítését. Kiemelten fontos Egyesületünk számára a civil lakosság tájékoztatása a bűnmegelőzési eszközök, módszerek alkalmazásának lehetőségeiről. Egyesületünk sikerrel teljesítette legfontosabb célkitűzéseit, igazi szellemi műhellyé formálódva a magyar civil szervezetek elismert és megbecsült szereplőjévé vált.
Történelmi áttekintés
Magyarországon a detektív szakma közel 130 éves múltra tekinthet vissza. Ezen belül a magánnyomozás iránti igény az ipar erőteljes fejlődésével az 1910-es évek elején alakult ki. Működésének szabályait 1913-ban foglalták törvénybe. Először csak házasságtörések bizonyításához alkalmaztak akkori nevükön magánkutatókat, majd az ipar fejlődésével gazdasági területen is igény jelentkezett munkájukra. A magánnyomozói tevékenység végzésére Magyarországon két jól elkülöníthető időszakban volt törvényileg szabályozott módon lehetőség. Első ízben már az első világháború előtt 1913-tól egészen 1949-ig. A második világháborút követően 1945 után a szocialista államrendszer létrejöttével az állami tulajdon elterjedésével és a magántulajdon megszüntetésével együtt betiltották a magánnyomozást. A második, napjainkra is átnyúló időszak az 1990-es rendszerváltás utáni évek, amikor ismét jelentkezett a magánbiztonság ezen belül a magánnyomozás és a magánnyomozók iránti igény, a gazdaság fokozatosan magánkézbe kerülésével párhuzamosan.
Kriminalisztika
A kriminalisztika első hazai tankönyve 118 évvel ezelőtt, az első detektívtestület felállítását követően csak 11 év múltán jelent meg, 1897-ben Losoncon. A „A bűnügyi nyomozás kézikönyve a Magyar Királyi Csendőrség, városi és járási rendőrhatóságok, valamint vizsgálóbírák, királyi ügyészségek s általában a bűnügyekkel foglalkozó egyének részére” címet viselő tankönyv szerzője Endrődy Géza csendőr főhadnagy volt. A tankönyv Endrődynek nem önálló munkája volt, ezt a tankönyv címlapján jelezte is, feltüntetve Hans (Johann) Gross nevét, aki korának egyik legkiválóbb büntetőjogásza, gyakorlati szakembere és szakírója volt. Gross 1893-ban elkészült a „Vizsgálóbírák kézikönyve” című kétkötetes munkája tulajdonképpen a kriminalisztika, mint önálló tudományág „megteremtése” volt.